Napelem és villanyverda

Aki ismer, az tudja, hogy milyen megrögzött természetvédő vagyok. Nem azért, mert divat lenne, vagy ilyesmi, csak egyszerűen sokkal jobban szeretem a természetet és többre is becsülöm, mint az azt módszeresen pusztító emberiséget. Meg persze azért az is távol áll tőlem, hogy mindenféle véresszájú, természet és állatvédő szervezetnek a tagja legyek. Nem szeretem az ilyen agyatlan, egymást pocskondiázó megmozdulásokat, inkább az egyszemélyes háborúk híve vagyok ezen a területen. Gondold csak végig! Nem úgy tudsz a legtöbbet tenni, hogy ha saját magad betartod az általad tisztelt szabályokat? Például szelektív hulladékgyűjtés, energiatudatos otthon kialakítása, szemetelés mellőzése, állatok megmentése menhelyekről, stb. Ha ezek szerint élsz, és a környezeted látja azt, hogy ezt boldogan csinálod, és semmivel nem kerül nagyobb erőfeszítésbe, mint ha nem így élnél, hidd el, előbb vagy utóbb szemet fog nekik szúrni, és részben, vagy teljes egészében követni fognak a tudatosságodban. Míg ha az emberekre rá akarod erőltetni a nézeteidet, azzal csak annyit fogsz elérni, hogy hiába magyarázol nekik értelmes dolgokról, már csak azért is ellenállnak, hogy megmutassák, hogy őket nem lehet csak úgy befolyásolni.

Aztán persze van az a réteg, akikről igazából beszélni is felesleges. Nekik az a fő jellemzőjük, hogy általában egy maréknyi rovar több ésszel rendelkezik náluk, vagánynak gondolják, hogy a hajóméretű benzinzabáló kocsijukból másodpercenként dobálják ki a szemetet az ablakon, ha tenger, vagy tóparton nyaralnak, előszeretettel söröznek és dohányoznak a vízben, és a végtermékeket sem viszik ki magukkal a parton található szemeteskukák egyikébe. A házuk pedig olyan szinten ki van világítva hagyományos izzókkal és minden egyébbel, ami csillogni és villogni képes, hogy az űrben keringő műholdak simán hatalmas méretű, pusztító tűznek érzékelik azokat. Nekik akár magyarázhatnék is, napjában ötvenszer dicsérhetném a föld adta szépségeket, vagy fenyegetőzhetnék változtatás híján mindenféle csúnya következménnyel, vagy túlvilági büntetéssel, gyanítom, hogy általában fel sem fognák, hogy miről is beszélek. A példamutatásom pedig olyannyira elkerülné a figyelmüket, hogy sajnos erre sem alapozható a felismerés idejének megtippelése.

Egyszer sajnos volt szerencsém ezen ritka értelmes faj egyik példányával randevúzni. Egy buliban ismertem meg, kissé illuminált állapotban, ahol is telefonszámot cseréltünk és utána lebeszéltünk egy találkozót. Mivel a telefonban nem beszéltünk meg semmi konkrét tervet a délutánt/estét illetően, így készültem egy bomba jó ötlettel. Tudtam, hogy a srác csípi az autókat és éppen volt egy időszakos elektromos autó börze nem messze a találkozónk helyszínétől, gondoltam az legalább leköt mindkettőnket. Találkozásunk pillanatában már egyből azt éreztem, hogy sokkal hosszabb napnak nézek elébe, mint vártam. Nem igazán volt feldobva a kiállítás megtekintésének ötletétől, de fantázia vagy egyéb opció híján rábólintott. Az első nagy meglepetés akkor ért, amikor feltehetően az egyik haverja hívta fel, feltehetően azzal a kérdéssel, hogy „mi újság? hol vagy?”, és erre csak annyit válaszolt, hogy a „múltkori csajjal valami villanyverda piacon”. Valószínűleg az lett volna a legokosabb húzás, ha ezzel a lendülettel sarkon fordulok, és hazamegyek. Ám még egy meddő próbálkozást tettem: megpróbáltam vele közös témát találni. Annyit sikerült róla megtudnom, hogy akkor éppen mindennel tele volt a hócipője, mert rengeteg volt a munka (ötletem sincs, hogy mivel foglalkozhat), illetve otthon, a házzal is sok volt a meló, mert éppen felújításban voltak. Nagy örömmel kérdeztem, hogy csak nem ő is energiatudatos fogyasztást kívánja előtérbe helyezni, de amikor ezeket a furcsa szóösszetételeket meghallotta, olyan arcot vágott, hogy attól féltem, esetlegesen beállhatott nála az agyhalál. Meséltem neki az energiatudatosságról, a napelemekről, a szélmalmokról, a víztisztító rendszerekről, de sajnos az egészhez csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy „ő ezeket nem vágja, annyit tud csak, hogy a suliban napelemes számológépe volt”.

Körülbelül öt perccel később közöltem vele, hogy záros határidőn belül lelépek, és inkább nem nagyon keresném a jövőben. Akkor megfogadtam, hogy buliban, ittas állapotban, soha senkivel nem ismerkedem többet.