Kitáncolás idegenbe.


Lányomat, és a tánctársait, meghívták egy Ausztriai néptánc táborba. Nagyon büszke voltam rá, hiszen ez duplán is megtiszteltetés. Egyrészről, hogy a tudását elismerik ezen a szinten is, másrészt, hogy idegen országban is megmutathatják a magyar hagyományainkat. Annak idején mikor táncolni kezdett, nem gondoltam volna, hogy ekkora sikereket fog elérni. Persze titkon reménykedtem folk-dance-54530_1280abban, hogy lesznek sikerélményei, amik ösztönzik abban, hogy ne hagyja abba, és valami olyat tegyen, amit szeret. Sosem erőltettük neki a táncot. Ő akarta kipróbálni, és folytatta magától. Sokszor nehéz volt mikor iskola után, fáradtan még próbákra kellett mennie, de valahogy ezt mindig megoldotta. Persze mint amolyan gyerkőc, ő is bepróbálkozott vele, hogy nincs kedve ma menni, vagy hogy fáj valami. Mindig nehéz volt a döntés számomra, hogy mivel teszek neki jobbat, ha megengedem, hogy kihagyja az aznapi próbát, agy hogy erőltessem, hogy igen is muszáj menni. Mikor úgy ítéltem meg, hogy nem engedhetek, nagyon lelkiismeret furdalásom volt, Vívódtam azon, hogy talán csak az én akaratomat erőltettem-e rá. Sosem szerettem volna abba a hibába esni, hogy az én gyermekem az én álmomat élje. Mindig arra törekedtem, hogy önálló akarata, és egyénisége legyen. És most itt a visszaigazolás, hogy eredményeket hoz, és örömmel, büszkén áll a színpadon. Ezt nem nekem, hanem saját magának köszönheti. A mostani esetben Ausztria lesz lenyűgözve ettől az elszántságtól.

Készülődés, és próba.

Rengeteget gyakorolnak, mióta megtudták, hogy vendégségbe mehetnek. Minden szülő elkezdte befizetni az anyagiakat, és n is szponzorok után futosok. Kénytelen vagyok, hiszen nem csak az utazás de a fellépő ruhák is igen csak sok pénzt emésztenek fel. Mivel egy teljesen új koreográfiával fognak fellépni a fő műsorban, így ahhoz tervezett ruhákat is be kell még szerezni a csoportnak. Ezek akkora költségek, hogy nem lehet a szülőre terhelni, hisz az egyik alapelvünk, hogy őrizzük meg azokat a gyermekeket, akik hagyományaink őrzésére adják a fejüket. Nagy kincsek ők, és csupán az anyagiak miatt nem engedünk elveszni egy gyermeket közülük. Tehát keresem a támogatókat ez ügyben. Hála Istennek, sok vállalkozó ugyan így gondolja ezt és, még ha kisebb összeggel is de támogatja gyermekeinket ebben. Erre a táborra valami oknál fogva könnyebben nyitlak a pénztárcák, mint szoktak. Ennek minden szülő nagyon örült, hisz nem kis költség egy családi kasszából. Olyan jól, sikerűt a támogatások gyűjtése, hogy az útiköltségre is felajánlottak egy nagyobb összeget. Eddig az volt a terv, hogy szülők összefognak, és autókkal visszük ki a gyermekeket, de most egy külön busszal meg oldhatjuk az utazást. Ez minden szülőnek jobb lenne, hiszen sem vezetni nem kellene senkinek, sem pedig egymásra bízni a gyermekeinket. Sőt, még szülők is felférnek a buszra, és kiérhetik a gyermekeiket. Közben sikerült a kísérő szülők számára egy nagyon kedvező szállást találnom, egy panzióban, aminek véletlenül magyar tulajdonosa van, és ő ezzel a kedvezményes szállás lehetőséggel próbálja támogatni azt, hogy hazánk gyermekei fellépnek azon a talapülésen, ahol a panzió áll. Nagyon örült mindenki.

Nagy utazás.

Mivel az idő szalad, így nincs más hátra, mint a buszbérlés. Az egyik apuka magára vállalta ezt a feladatot, mondván egy barátja ezzel foglalkozik. Meg is szervezte villámgyorsan. Nagyon korrekt cég volt ahonnan a buszt kaptuk. Pontosan érkezett, és a sofőr is egy igazi gyerekbarát volt. Higgadt és óvatos volt a vezetése, és mint hogy gyermekekről van szó, tudta, hogy ha kell, akkor megállunk többször. Nem problémázott ezen, és nagyon türelmes volt mindenkihez. A gyerekek meg is jegyezték a hazaérkezésünk után, hogy ez a buszvezető mennyire aranyos. Nagyon nagy élmény volt ez a pár nap, és szerintem senki nem felejti ezt el soha. Bízom, abban hogy Ausztriában is hagytunk egy olyan nyomot, amiről beszélni fognak jó sokáig. Nagyon büszke voltam a gyermekemre, de az egész csoportra, hisz az a lelkesedés, izgalom és az a virtus, amivel végig táncolták az előadás, az visszaadta az embereknek azt az érzést, hogy a magyar tánc nem vész el soha.