A balesetem története

motocross-415355_1280Mint mindenkinek, nekem is megvan, a hobbym. Már kamaszkorom óta, rajongok, a sebességért. Persze, a szüleim ezt annyira nem értékelik, hiszen, a sebességgel, együtt jár a veszély is.

A motorozás

Az első motorom, amit saját pénzemen vásároltam, az egy robogó volt. Már akkor tudtam, hogy sokkal többre vágyom, de akkor ezzel is megelégedtem, mert ez már az enyém volt.

Persze, ahogy telt az idő, úgy nőttem én is, és vágytam egyre nagyobb, és erősebb motorra.

Persze, a haverokkal már jártam motoros találkozókra, és versenyekre is.

Beleszerettem, a versenyekbe

Jó pár versenyt megnéztem, mire eldöntöttem, hogy melyik a nekem legmegfelelőbb. A sima gyorsasági versenyek nem vonzottak, inkább, a terepmotorozás, krossz motorozás. Hamarosan, meg is vásároltam, az első verseny motoromat.

Pár kisebb nagyobb esésem volt, de nem voltak igazán nagy sérüléseim soha. Mondhatni, csonttörés nélkül megúsztam, hiszen, az, hogy elcsúsztak, az még belefér.

Nemrég viszont, megtört a siker szériám, és hatalmasat estem.

Az egyik versenyen voltunk, amikor elkezdett, az eső esni. Persze, mint rutinos terep motorosoknak, ez nem okozott gondot. Viszont, az egyik kanyarban, kicsúsztam, és egy sziklás falnak csapódtam. Sok minden eszembe jutott akkor, de nem gondoltam, hogy nagyobb bajom lehet.

Persze, a rádión már ment a jelzés, a balesetről, így a versenyt leállították. A motor félig rajtam volt, megpróbáltam leszedni magamról, félig sikerült is felülnöm, de amikor fel akartam állni, a lábam nem engedelmeskedett nekem. Addigra, a többiek is odaértek, és megpróbáltak segíteni. Leszedték a motort rólam, és miután, a lábam kifordult állapotban helyezkedett el mellettem, tudtam, hogy el van törve.

A felismerés

Miután leszedték rólam a motort, és a mentősök is odaértek, infúzió bekötés, állapot felmérés…mindent hallottam magam körül. Eszméletemnél voltam, egy olyan ágyba tettek, amiben nem tudok mozogni, hogy a gerincem se mozduljon el. Persze, nyakmerevítőt is tettek rám. Na, ekkor azért bevallom, kicsit kétségbe estem, de közölték, hogy ez csak elővigyázatosság.

Még előttem volt, egy hívás, hogy közöljem, a szüleimmel a balesetet. Persze, a mentőben nem engedtek telefonálni, de tudtam, hogy a szüleim, pillanatok alatt tudni fogják a hírt.

A szülői aggódás

Persze, a műtőben kötöttem ki, hogy összerakják a lábamat. Mire kitoltak, addigra, már a szüleim is ott voltak. Legalábbis a nővérke szerinte, mert amikor felébredtem, már ott voltak, és később kérdeztem csak meg.

Rögtön megkaptam a fejmosást, és hogy többet nem ülhetek motorra… megnyugtattam őket, hogy csak a lábam tört el, és az hamar beforr, ne aggódjanak.

Egy hét múlva, járó gipszel a lábamon, hazatérhettem. Az első utam, a garázsba vezetett, hogy megnézzem, a motoromat. A bukósisakomnak annyi, azt már láttam, így egy újat kell vásárolnom. „Szerencsére” volt időm az internetet böngészni, és ráakadtam, egy oldalra, ahol számos bukósisak akciósan volt.

Már azt is kiválasztottam, hogy melyiket fogom megrendelni, de még nem mertem megmondani a szüleimnek. Azt is tudom, hogy ez a kis lábtörés, nem fog eltántorítani attól, hogy tovább versenyezzek, vagy motorozzak. Azért azt tudom, hogy most pár hónapig a pálya széléről nézhetem a versenyt, és pihennem kell, de hamarosan eljön újra az én időm.

Addig is, minden haverral aláíratom a gipszemet.